A törzs idősei csendben hallgatták Quanah-t. A férfiak a földön
foglaltak helyet, épphogy befértek a sátorba, ami a bejáraton keresztül
beszűrődő napfényben világosabbnak és levegősebbnek tűnt, mint Quanah-é.
- Két öregember volt a házban, akiket nem hagytunk
életben. Busás zsákmányt szereztünk, és 10 egészséges lovat. - Az öregek
helyeslően bólogattak. – A fiatal fehérnépet a padlásszobában találtuk meg. Úgy
döntöttem, hogy magunkkal hozzuk. – Egy őszhajú, cserzettbőrű férfi Quanah
szavába vágott:
- Mégis miért hoztad magaddal? Nem gyerek már, nem
megyünk vele semmire. – Quanah udvariasan biccentett.
- Úgy mértem fel, hogy a farmon élő emberek gazdagok
lehettek. Ha a lánynak vannak hasonló hozzátartozói a környéken, esetleg
megegyezhetünk velük. Nem először történne ilyen eset.
- Valóban nem. – szólalt fel egy másik tanácstag, aki
valamilyen rendkívül büdös pipát szívogatott. –A Kiowa és a Cheyenne törzsek
fiatal nőtagjaikért kaptunk lovakat, bundákat, fegyvereket...de a fehér
ember... – hirtelen egy harmadik férfi is felszólalt.
- Manoke helyesen beszél. Azt sem tudjuk, hogy lenne-e
egyáltalán valaki, aki fiztne érte. Ha már idehoztad, akkor vagy könyörülj
rajta, és öld meg az erdőben, vagy tárgyalj a szomszédos Kiowakkal.
- Egy nőért, aki csak rabszolgának lenne jó, még ők sem
kapkodnának. – jelentette ki a pipát szívó ember. Quanah feje megfájdult. Tisztában
volt vele, hogy a tanácsnak igaza van. „De akkor mégis miért hoztam magammal?”
– kérdezte önmagától. Amíg a többiek tovább elemezgették az idegen nő
helyzetét, Quanah a gondolataiba merült. Kénytelen volt bevallania magának,
hogy egyáltalán nem akarta megölni a lányt. Szürke Bagoly szavait hallotta a
fülében, aki már reggel közölte vele, hogy beszélni akar vele valamiről, ami a
lányt is érintheti.
- Rendben, egyet értek veletek. De Szürke Bagollyal még
tárgyalok mielőtt döntést hozok. – mondta Quanah. A tanács tagjai erre nem
szóltak semmit. Nagyra becsülték a sámánt, akinek tanácsai legtöbbször vagy a
hosszú évtizedek alatt összegyűjtött tapasztalatokon vagy látomásain alapultak.
Ezzel véget is ért a tanácskozás. A férfiak a dolgukra indultak, Quanah pedig
vissza a sátrához.
Szürke Bagoly megitatta Shawna-t kecsketejjel, amibe
nyugtató gyógynövényeket kevert. A nő kisvártatva akaratlanul is kinyújtózott a
puha medve bundán. Beszívta a pokróc napfény illatát, és lassan elszundított. A
sámán mosolyogva nézte a békésen szuszogó lányt. Quanah becsörtetett és leült a
tipi másik felében. Odahívta magához Szürke Baglyot.
- A tanács azt követeli, hogy vagy adjuk el a lányt a Kiowaknak,
vagy végezzünk vele. Nem látnak okot rá, hogy itt tartsuk. – Szürke Bagoly
bólintott.
- Megértem a véleményüket, de csak azért, mert nem
tudják, amit én. – mosolyodott el titokzatosan. – Csak 14 éves voltál, amikor
két évvel apád halála után te lettél a főnök. Én akkor elmeséltem neked egy
álmot. Egy álmot egy idegen asszonyról. Emlékszel? – Quanah megvonta a vállát.
- Nem. – felelte kurtán, de Szürke Bagoly felkeltette a
kíváncsiságát. Az öreg folytatta.
- Az álom nem csupán álom volt. Hiszem, hogy a jövő egyik
lehetséges szeletét láttam. – A Comanche-k hitének egyik alapja az volt, hogy a
jövőt képlékenynek tartották. Ha egy sámán látta is a jövőt, csak akkor tett
említést róla, ha a helyzet azt mutatta, hogy a prófécia megvalósulni látszott.
– Elmeséltem neked, de azóta nem beszéltem róla, hiszen nem láttam értelmét. –
magyarázta Szürke Bagoly csendesen, hogy ne ébressze fel Shawna-t. – A
látomásomban ez az idegen nő sok-sok éven át fontos feladatokkal volt
felruházva. Népünk segítségére sietett, sőt, társad lett a vezetésben. – Mivel
a Comanche-k közül többen alakítottak kisebb, különálló törzseket, Szürke
Bagoly csak a Quanah által irányított csoportra gondolt. – Quanah, hiszek
benne, hogy ezt a nőt láttam évekkel ezelőtt a látomásban. Felismerem a szemeit
és a lelkéből áradó vibrálást. – Quanah pillantása az alvó lány arcára esett.
- Mit tanácsolsz? – kérdezte a férfi.
- Szeretném elvinni magamhoz. Egyrészt, hogy a harcosaink
ne kínozzák halálra még ma, másrészt, hogy megtudjak róla mindent. Mindent. –
felelte Szürke Bagoly. Quanah pontosan tudta, hogy mire gondolt a sámán. Az
öreg képes volt révülés útján behatolni mások elméjébe és lelkébe. Látta valódi
énjüket és legbelső gondolataikat, melyeket esetleg maguktól nem fedtek fel.
- Rendben van. – egyezett bele Quanah. Shawna eközben
lassan ébredezni kezdett. Megdörzsölte a szemeit. Hirtelen akkorát kordult a
gyomra, hogy talán még a szomszédos tipikben is hallani lehetett. Quanah szája
szegletében megjelent egy mosoly. Szürke Bagoly jóízűen nevetett és a lány felé
nyújtott egy darab sajtot.
- Éhes vagy, ez jó jel. Egyél, szükséged van erőre! – Shawna
bólintott, bár nem egészen értette, hogy miért akarják megerősíteni őt. Talán
ez is a kínzás egyik fajtája? Beleharapott a kemény de ízletes sajtba,
tekintete Quanah-t kereste, akinek még mindig ott ült az arcán a mosoly. A nő
akaratlanul is visszamosolygott rá. A sámán sokatmondóan nézett egyikükről a
másikra.
- Megkérdezhetném, hogy mi fog történni velem? – a
kérdést egyenesen Quanah-nak szegezte. Tárgyilagos hangja meglepte Szürke
Baglyot. Quanah-t kevésbé, ő már megtapasztalta a lány fel-felbukkanó
magabiztosságát.
- Ennek a férfinek a neve Szürke Bagoly. Ő a törzs
sámánja és gyógyítója. – Az öreg Shawna felé biccentett. – Egyelőre nincs
veszélyben az életed. Szürke Bagollyal töltöd a következő néhány napot. Minden
utasítását követned kell. Csak ezután dől majd el a sorsod. – fejtette ki
Quanah. A nő ajkairól lehervadt a mosoly.
- De mégis... – próbálkozott tovább, ám Quanah egy
mozdulattal leintette.
- Nincs mit mondanom. – A nő arcába vér tolult, szeme
felszikrázott. A válasz éktelen haragot gerjesztett a szívében, amitől a teste
remegni kezdett. Nem gondolkodott, és egycsapásra kiesett a szerepéből.
- Valóban kegyetlen ember vagy, Quanah Parker! – kiáltott
fel. – Reményt adsz, hogy aztán elvehesd? – Shawna zihált a dühtől. A férfi
keményen nézett vissza rá, de mielőtt megszólalhatott volna, Szürke Bagoly a
vállára tette a kezét.
- Kislányom, ez ennél sokkal bonyolultabb. Megértem, hogy
kétségbe estél... – nem tudta folytatni, mert a lány tovább kiáltozott.
- Nem estem kétségbe!
De annyi tisztesség lehetne bennetek, hogy nem játszadoztok mások
életével. Én is emberi lény vagyok. Megölhettek, megkínozhatjátok a testem, de...
– Shawna nem tudta folytatni, könnyei menthetetlenül kibuggyantak a szempillái
alól. Lehajtotta a fejét, vállai megrázkódtak. Szürke Bagoly őszintén
megsajnálta, ám Quanah-nak már a nyelvén volt a kioktató válasz.
- Te is mutass tiszteletet az irányunkba. Talán a te
fajtád állatoknak tart minket, de most nem érvényesítheted az akaratod csak
azért mert fehér vagy... – Quanah csendesen, mégis vészjósló és szigorú hangon
beszélt. A lány közölni akarta Quanah-val, hogy ő nem így érez és gondolkodik,
de valahogy nem találta a megfelelő szavakat. Kézfejével letörölte a könnyeit,
és megadóan lehajtotta a fejét. Szürke Bagoly úgy érezte, ideje közbelépni.
Megfogta a lány könyökét, és engedély kért, hogy távozhassanak. Quanah
bólintott. Sokáig nézett a távolodó nő után.
No comments:
Post a Comment