A sámán igyekezett feloldani a lányban a feszültséget. A
táboron kívül sétáltak egy közeli tisztás felé. Shawna csendesen bandukolt, nem
igazán figyelt az idős férfi szavaira.
- A sátram közvetlen közelében van egy kis erdő.
Varázslatos. Sokféle állat és növény lakja. Van egy tisztavizű patak is. A tipi
tágas, szépen el fogunk férni benne. Főzni is tudok. – kacagott Szürke Bagoly.
A nő udvariasan rámosolygott, de a sámán látta rajta, hogy egyetlen szavát sem
hallotta. Bátorítani akarta Shawna-t, hiszen bízott abban, hogy a látomása igaz
volt. Ám óvatosnak kellett lennie, hogy ne keltsen hiú reményeket.
- Mi a neved? – kérdezte a lányt, aki megtorpant. Eddig
senki nem kérdezte a nevét.
- Shawna.
- És mit jelent? – érdeklődött tovább Szürke Bagoly.
- Ajándékot. Megszokott név, a szüleim valószínűleg azért
választották, mert szépen összecseng a családnevemmel. Nincs jelentősége. –
vonta meg Shawna a vállát és halványan elmosolyodott.
- Talán mégis... – mormogta a sámán. Ahogy egymás mellett
sétáltak, az öreg végre igazán szemügyre vehette a nőt. Nem volt túl magas. A
haja színe a juhar leveleire emlékeztette, szürke szemei pedig az ezüst
csillogására. A fehér nők többsége – legalábbis ezen a tájon – teljesen másként
nézett ki, és másképp viselkedett. Az indiánok szerint azoknak szemeiben, akik
keményen dolgoztak a földeken, hogy felépítsék életüket a semmiből, nem volt
élet. Szürke Bagoly úgy látta, hogy Shawna különbözött tőlük, főleg ami a
tekintetét illette.
- Miért ilyen rövid a hajad? – kérdezte a sámán
váratlanul. A nő hátrafordult.
- A rövid haj nem ébreszt érdeklődést a férfiak körében.
Fiússágom furcsává tesz. Így többnyire békén hagynak. Különben meg igen
praktikus. – Szürke Bagoly nem volt benne biztos, hogy érti ezeket az
indokokat, de azt el kellett ismernie, hogy a lány nem félt másnak mutatkozni,
akkor sem, ha ezzel esetleg kivívta a társadalom nagy részének ellenszenvét. –
Nem törődöm mások véleményével. Próbálom a céljaimat megvalósítani...illetve
próbáltam. – A nő felsóhajtott.
- Ne gondolj a jövőre. A jelen minden döntése és
tapasztalata alakítja azt. Ha a jövőn rágódsz, azzal a jelenedet teszed tönkre.
– mondta csendesen az öreg. Shawna megállt, az arcán irónikus félmosoly jelent
meg. Az indiai jógi pontosan ugyanezt mondta.
Kis idő múlva megérkeztek Szürke Bagoly kicsiny,
bensőséges birodalmába. A tipije teljesen egyszerű volt, és egy fából tákolt
kunyhó helyezkedett el mellette, amiről a lány azt gondolta, hogy valamiféle
raktár lehetett. Szürke Bagoly megmutatta a tipi belsejét. A közepén egy
tűzhely állt, oldalán egy asztalkával és
két görbelábú székkel. A sátor hátsó felében az egyik oldalon egy rakás
viharvert szőrme és néhány fegyver tornyosult, a másik oldalon szárított
gyógynövények lógtak, alattuk egy ládában tartotta Szürke Bagoly az edényeket,
ruhadarabokat, és a használati eszközöket. A bejárat mellett jobb és baloldalon
egy-egy puha, nyírfkéreggel tömött zsák feküdt, azok voltak az ágyak. A sátor
rendezetlen volt, de tiszta. A sámán hellyel kínálta Shawna-t, majd a
fakunyhóból kenyeret és fűszeres szárított bölényhúst hozott be, melyeket egy
egyszerű agyagtálban szolgált fel. Shawna ujjaival csipegett az ételt. Életében
először evett bölényt, de rögtön elnyerte a tetszését. Szó nélkül megebédeltek.
Ezután Szürke Bagoly a nő kezébe nyomta a tégelyt, amiben a gyógyító krém volt.
- Kendd be a sebeidet, aztán gyere ki utánam. Mutatni
akarok valamit. – Shawna hálás volt azért, amiért nem kellett újra valaki más
előtt felfednie meztelen testét. Ám mikor készült levenni a köpenyét, Szürke
Bagoly visszafordult és felhördült.
- Szegény gyermekem, bocsásd meg az ostobaságom. Nem
maradhatsz ebben az ócska ruhában. - A férfi a ládából előkotort egy nadrágot, egy
pár mokaszínt, és egy puha, bőrből készült inget. – Ez még az enyém volt.
Jobbat most nem adhatok. – mondta. A lány örömmel fogadta el a ruhadarabokat.
Miután ellátta magát és felöltözött, kilépett a sátor elé. A sámán már a patak
partján állt egy apró domb tetején, amire árnyékot vetített a mellette álló
fiatal tölgyfa.
- Gyere! – intett Shawnanak. – Talán ez a világ
legbékésebb pontja. Ne kérdezd miért, csak ezt érzem. Szürke Bagoly
leheveredett a fűre, a lány pedig leült mellé.
- És most? – kérdezte türelmetlenül.
- Most meséld el a történeted. – Szürke Bagoly nem csupán
arra volt kíváncsi, hogy a lány honnan származott és hány éves volt. Számára az
volt fontos, hogy mit tanult, milyen tapasztalatokat szerzett, és milyen
érzelmek laknak a szívében.
A nő a patak vizének moraját hallgatta. Ugyan mit
számíthat a múltja?
- Angliában nőttem fel. Apámé volt a az ország egyik legnagyobb
fegyvergyára. Gazdag, de magányos gyerekkorom volt. Sem testvéreim, sem
barátaim nem voltak, csak a szüleim bárgyú társadalmi életének árnyékában
éltem. Aztán apám gyára tönkrement. 16 éves voltam akkor és a szüleim úgy
gondolták, hogy egy jó házasság megmenthet...nem csak engem, hanem őket is. – Shawna
gúnyosan elhúzta a száját. Nem szívesen idézte fel ezeket az éveket, főleg mert
rettenetesen unalmasnak tartotta őket. Lábujjaival szórakozottan piszkált egy
fűcsomót. – Így férjhez mentem egy férfihez, aki a nagyapám lehetett volna, de
legalább rengeteg pénze volt. Az esküvőnk napján találkoztam vele először. A
szerződés szerint rám íratta a házát, az apámnak pedig egy egész vagyont
fizetett...értem. Mielőtt kiderülhetett volna, hogy igazán megérem-e az áram, a
férjem hirtelen meghalt szívrohamban. – Szürke Bagoly figyelmesen hallgatta a
lányt. Az ő számára érthetetlen volt, hogy egy ember élete ennyire a pénz körül
forogjon. Shawna folytatta: - Néhány hónap múlva az anyám már követelte, hogy
adjam el a házat, és menjek újra férjhez. Beleegyeztem, hogy meghallgatom az
esetleges kérőket, de a házat nem adtam. Szinte azonnal megismerkedtem egy
báróval, aki elhalmozott a figyelmével. Okos ember volt. A hivatalos leánykérés
előtt elvitt az ország legjobb orvosához, aki megállapította, hogy terméketlen
vagyok. A leánykérés elmaradt. Onnantól kezdve nem igazán foglalkoztatott többé
a házasság gondolata. A volt férjem házában éltem, ahol a személyzet tagjai a
legjobb barátaim lettek. Enia, a szakácsnő nagyon okos asszony volt. Rengeteg
mindenre megtanított. Nem csupán a főzésre gondolok. Megtanított a hagyományos
orvoslásra. – A sámán szemei felcsillantak. – Teákat, olajokat, főzeteket
készítettünk, amelyek sok betegséget orvosoltak. Segítettünk másokon, ahogy
csak tudtunk. Valaki egyszer azt mondta, hogy a tenyeremmel is tudok
gyógyítani. – Shawna halkan felnevetett. – Hogy igaz-e az azóta sem derült ki.
– Szürke Bagoly felült, és a nő felé nyújtotta a jobb karját.
- Próbáld ki rajtam. – A lány zavartan nézett az öregre.
- Nem tudom..hogyan is működik...
- Lehet, hogy nem kell tudnod. – bíztatta a sámán. Shawna
szégyenlősen a férfi karja fölé tette a tenyerét. Szemét behunyta, de valójában
fogalma sem volt róla, hogy mit is csinál. Szürke Bagoly annál inkább. Érezte,
ahogy a nő tenyeréből finom rezgés áradt. Gyengéd, meleg, nyugtató rezgés. A
lányra nézett, aki kinyitotta a szemeit.
- Mondtam, hogy nem működik. – lehelte, és elpirult.
Szürke Bagoly kifürkészhetetlen arcot vágott, amitől Shawna kényelmetlenül
érezte magát. – Néhány hónappal később elkezdtem olvasni az Új világról.
Olvastam a természetről, a kontinensen élő emberekről. Úgy éreztem, hogy valami
hív, valami vonz erre a tájra. Levélben felkerestem távoli nagynénémet, és
nagybátyámat, akik hajlandóak voltak befogadni egy időre. Ők azt hitték, utazgatásra
vágytam, én tudtam, hogy többé nem megyek vissza. És ők voltak azok az idős
emberek, akiktől ide kerültem. – A lány egészen halkan ejtette ki az utolsó
szavakat. Szándékosan fogalmazott diplomatikusan, de nem volt biztos benne,
hogy a sámán észrevette. Nem volt több mondanivalója, és nem is tudott volna
tovább beszélni. Pillái egyre nehezebbek lettek. Hetek óta nem aludt eleget.
- Nagyon...álmos vagyok. – suttogta. Fejét lehajtotta a
fűre, egészen kicsire összehúzta magát. A meleg szellő simogatta a bőrét.
Szürke Bagoly hagyta, hogy elaludjon. Ő maga óvatosan felállt, és a sátra felé
vette az irányt. Quanah pont ekkor érkezett. Arca ideges volt és mogorva.
- Mi történt? – kérdezte Szürke Bagoly. Quanah legyintett
ahogy becsörtetett a tipibe.
- Hol van a legjobb pipafüved? – kérdezte a sámánt, aki a
szütyőjéből egy kis zacskót hajított a férfi felé. – Csak ki akarom fújni
magam. - morogta Quanah miután rágyújtott. – Az emberek persze elkezdtek
beszélni. Össze-vissza. A közelgő vadászattól a férfiak megbolondultak.
Mindenki az erejét fitogtatja és folyton verekedés tör ki. Anyám pedig
egyértelműen felháborodott a lány ittléte miatt. – A férfi mélyen megszívta a
pipáját. Quanah anyja, Cynthia-Ann fehér nő volt. Kilenc éves korában rabolták
el a Comanche-k a bátyjával együtt, aki nem volt képes megszokni a nehéz,
sokszor zord körülményeket. Megszökött, de az indiánok utolérték és elvágták a
torkát. Cynthia-Ann ezzel szemben hamar megtanult Comanche módra élni. Quanah
apja, aki az előző főnök volt, elvette feleségül. A Comanche-k számára üdvözítő
volt a vegyes házasság gondolata, hittek benne, hogy az ilyen házasságokból
erős gyermekek születnek. Quanah volt az elsőszülött. Cynthia-Ann elsajátította
az indiánok szokásait, nyelvét, és hitrendszerét. Tudatosan elfelejtette régi
életét, szinte azt is, hogy valaha a fehérekhez tartozott. Éppen ezért nem
nézte jó szemmel Quanah jelenlegi döntését Shawna-val kapcsolatban.
- Mit mondott az anyád? – kérdezte Szürke Bagoly. Quanah
elhúzta a száját.
- Szerinte sem kellett volna életben hagyni a nőt. Túl
öreg, hogy beilleszkedjen. Mintha csak a tanácsot hallottam volna. Nem tudom
megérteni, hiszen egyazon nép gyermekei. – A sámán elmosolyodott.
- Az anyád aggódik érted, és az emberekért. Talán azért
utasítja el a lányt, mert önmagát látja benne. Azt az énjét, ami ködbe veszett.
– morfondírozott Szürke Bagoly. Quanah körülnézett, majd felpattant. Csak most
tűnt fel neki, hogy Shawna-t nem látja sehol.
- Hol van? – Szürke Bagoly a kis domb felé mutatott.
- Alszik. – Quanah ekkor már látta a nő alakját a fűben.
Nem tetszett neki a látvány.
- Már megint? – kérdezte fanyalogva. A sámán hangosan
felnevetett.
- Quanah, Quanah...nem mindenki olyan, mint te. Ez a
kislány napok óta nem alhatott egy jót. Légy könyörületes. Különben is, amíg
itt van velem, ne szólj bele semmibe, ha kérhetném. – vigyorgott. Quanah alig
észrevehetően bólintott, aztán lassan elindult Shawna felé. A sámán utána akart
kiáltani, hogy ne zavarja a lányt, de tisztában volt vele, hogy a férfi túl makacs
és úgyis azt teszi amit akar. Shwna mélyen aludt, semmit nem érzékelt maga
körül. Quanah pedig nem ébresztette fel, csak elgondolkodva nézte őt. Egy erőt
sugárzó nő, aki most mégis nagyon törékenynek látszott. Egy fehér nő, elnyűtt
indián öltözékben. Két világ határán egyensúlyozott, s így valójában nem
tartozott sehová. A férfi lehajolt és ujjbegyével lesöpört egy fűszálat a lány
homlokáról. Shawna megmoccant, és álmában elmosolyodott egy kicsit. Quanahnak
fel sem tűnt, hogy ő is ezt tette.
No comments:
Post a Comment